6.nap

Hammamet

Csak, hogy mindenki megnyugodjon, hogy jól vagyok kiteszek egy képet a hétvégi kirándulásról! Az eddigi legmelegebb nap van 40 fok körül van a hőmérséklet. Reggel a kórházba menet még szerencsére elviselhető volt az idő. Találkoztunk  egy nő dokival a sebészeten azt akarta megkérdezni, hogy honnan származunk, de még a perfektül angolul beszélő horvát lány, Nicolina sem értette, hogy mit akar mondani, annyira összekutyulta a szavakat. Mindezek után pedig megkérdezte, hogy egyáltalán tudunk-e angolul, majd belekötött a nadrágomba ,ami a lábszáram közepéig ér.... ez még múlt héten jó volt nekik, direkt meg is kérdeztem, hogy nem baj-e, de ha ez kell neki..., a végén még fejkendőt is kell raknunk..., nem ám azt csak nem. Ma két műtétet néztünk meg, az egyik epehólyag műtét, a másik vakbél gyulladás gyanúja miatti laparoscopos műtét volt. Végignéztük a betegek előkészítését a műtéthez, háátttt érdekes, olyan hibákat elkövettek, amik miatt én sebészet vizsgán már rég kirepültem volna. Nem jól csinálták a műtéti terület fertőtlenítését, fertőtlenítés után NEM STERIL dolgokat érintettek a műtéti területhez és nem fertőtlenítették újra, az intubálásról még ne is beszéljek: az biztos hogy a nő hangszálai megsérültek, olyan barbárul tették be tubust. Amúgy a másik kórházból áthoztak hozzánk egy török srácot: "Judzsájt" (nem tudom, hogy kell írni), mert túl sokan voltak ott gyakorlaton, csak az a bibi, hogy nagyon nem tud angolul. Mi sem vagyunk a helyzet magaslatán de a beszéd legalább 90%-t megértjük, és ha egyszerűen is,  ki tudjuk magunkat fejezni, de szegény srác tényleg nagyon nem tud.  Most hazafelé beugrottunk a supermárketbe éééésss végre volt szalámi, nem csak konzerv hal a szendvicsre, különben mire hazaérek feltöltekezek ómega-3-zsírsavval annyi halat ettünk az utóbbi időben:) Amúgy mindkettőnknek kezd hiányozni az otthon, a Kati meg eléggé ki van akadva a koleszre meg a kórházra, részben én is, de azért szerintem még nem olyan rossz, különben kárpótolnak minket a kirándulásokkal, szóval nincs ok a panaszra. Különben már most olyan barnák vagyunk, nem tudom mi lesz, ha majd hazaérünk,nem lehet minket megismerni. Ja és elkezdett kivilágosodni a hajam a naptól meg a sós víztől. A többiekkel meg úgy vagyunk, hogy van egy csapat lány, akik mutogatják magukat az araboknak, Kati szerint olyan mintha hárem lenne :D, ők például olyan, mintha ha nem vennének rólunk tudomást, de őszintén nem érdekel, a többiek közül meg mindenkivel jóban vagyunk egy kicsit. Ma délután nem szocializálódtunk, hanem pihentünk, páran hívtak a partra meg Tunisz központjába, de 40 fokban nem volt kedvünk menni, főleg, hogy egy nagyon picit megégtünk hétvégén. Mára ennyit este még nem tudom mi lesz, lehet, hogy lesz valami program. Puszi!